Hatékony kommunikáció az egészségügyi szakemberekkel

Aki orvossá, egészségügyi dolgozóvá vált, sokat tanult arról, hogy mennyire fontosak a jó beszélgetési, kérdezési technikák, hogyan is kezelje a betegeknek sokszor nehéz vagy épp nagyon várt találkozást. Sokat segíthetünk neki mi is, ha betegként mi is fejlődünk, teszünk azért, hogy ez a helyzet könnyebb,  sikeresebb legyen mindkettőnk számára.

Az orvos (de a nővér is) általában sajnos elfoglalt, siet, és sokan várnak rá. Épp ezért fontos, hogy a találkozás korlátozott ideje alatt lehetőleg mindent, ami fontos és a csak azt, ami fontos, tudja meg tőlünk. Így tud jobb döntéseket hozni. Ez jót tesz a kapcsolatnak, bizalomnak, és a gyógyításnak is.

Az egészségügyi szaknyelvet nem kell ismerni ahhoz, hogy megértsük az orvost. A minket érintő krónikus betegségről és a vele járó tünetekről, valamint a használt eszközökről azonban jó minél többet tanulni.

 

A jól kommunikáló beteg/hozzátartozó:

 

- Felkészülve érkezik: tudja, milyen tüneteket és eseményeket kell elmondani, tudja, hogy mit akar kérdezni. Akár jegyzete is lehet, nem szégyen papírról olvasni a kérdéseket. Jobb, mint otthon bosszankodni, hogy mit is felejtett el. 

- Konkrétumokat mond ("ezt tapasztalom", "ezt érzem", "ez történt"). A feltételezéseket és általánosságokat ("azt hiszem...", "másoknál is...", stb.) nem érdemes használni, mert ilyenkor az orvosnak kell tovább kérdezi a konkrét tények irányába. 

- Ha nem ért valamit, megkérdezi hogy mit jelent. ("Elnézést, de ezt a szót nem értettem!")

- Ha érti, miről van szó, visszajelezi szóban, vagy fejbólintással. Megismételheti vagy mondja, hogy „Igen, rendben.” 

- Tiszteletben tartja, hogy kinek mi a felelőssége. Van annyira magabiztos, hogy elvárja, hogy tiszteletben tartsák az ő felelősségét is. 

- Nem ad javaslatot az orvosnak a kezelésével kapcsolatban. Elfogadja, vagy megvitatja az orvos javaslatát.

- Megkérdezi, hogy mi a következő lépés, és mi a várható következménye.

- Értékeli a kapott segítséget.

- Tiszteletben tartja az orvos korlátozott idejét.

- Az orvostól a betegséggel, egészségügyi beavatkozásokkal kapcsolatos dolgokat kérdez. A többi adminisztratív vagy egyéb kérdést a team többi tagjától tudja meg. (Például időpontot, megközelíthetőséget)

 

 Hogyan mondjuk el?

Hogyan NE mondjuk?

 

Édesapám két hete köhög. (tünet)

Édesapámnak szerintem bronchitise van. (feltételezett diagnózis)

 

Édesanyám fél emeletet is alig bír a lépcsőn felmenni. (konkrétum)

Édesanyám egyre gyengébb. (általános megfogalmazás)

 

Úgy érzem, egyre nagyobb fájdalmai vannak. (tapasztalat)

Kellene neki egy kis gyógyszer. (javaslat)

A kapott gyógyszertől fáj a gyomrom. (konkrét panasz)

Azt hiszem, hogy a tabletta, amit a szomszédom kapott, jobb lenne. (ilyet inkább ne...) 

Leestem a létráról, és fáj a bokám. (esemény és tünet)

Fáj a lábam (általános megfogalmazás).

 

Jó együttműködés akkor alakulhat ki, ha nyíltan és őszintén beszélünk, tisztázzuk a felelősséget (mi a beteg, mi a gondozó, és mi az orvos feladata), és ezt tiszteletben is tartjuk, a közös célokat tartjuk szem előtt, és segítőkészek vagyunk a problémamegoldásban.

 

Csullag Katalin

klinikai szakpszichológus

 

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melynek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Amennyiben érdeklődik a részletek iránt, kérjük, olvassa el adatkezelési tájákoztatónkat.