A Pünkösd a tavasz egyik legnagyobb ünnepe, ami nemcsak a néphagyományokban, de a vallási életben is igen fontos. Következzék egy kis történelem.
Kevesen tudják, de nevét a pentekotész, vagyis az ötvenedik szóból kapta. A magyarázat könnyű, ugyanis a Húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük ezt a jeles napot. Az 50 napnak is van megfelelő magyarázata. A zsidók ugyanis Pészach utáni ötvenedik napon arattak, ekkor szedték le az első gyümölcsöket. Sok más keresztény ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. A keresztények Pünkösdkor azt ünneplik, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, egyben az egyház születésnapja is. Sok búcsút tartanak (pl. Csíksomlyói), és a bérmálkozás szentségét is innentől szokás kiszolgáltatni. Pünkösdi rózsával díszítették a templomot, az otthonokat is. A rózsa a lelket jelképezte, annak tisztaságát, megújulását.
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
Számos népszokás is fűződik hozzá, mint a Pünkösdi király-, királynéválasztás, Tavaszköszöntés, Párválasztó és udvarló szokások, Májusfaállítás, zöldághordás. A pünkösdi királyválasztásról legszebben talán Jókai írt az Egy magyar nábob c. regényében. A XVI. század óta ismert már a mondás: rövid, mint a pünkösdi királyság.
„Pünkösd a rántott csirke örömünnepe volt.”
A baromfifogyasztás általánosan is elterjedt volt hazánkban, népszerű volt a tyúkhúsleves, a csirke rántva szinte bárkinek az asztalára kerülhetett. A főfogások alapanyagai tájegységenként eltérőek lehettek, hiszen számítottak a helyi népszokások, az állattartási sajátosságok, a család vagyoni helyzete, a családfő ízlése, a háziasszony főzési tudománya. A juhtenyésztésből élők például bárányt sütöttek, sokan birkapörköltet készítettek. Vagyonosabbaknál kocsonyát főztek, esetleg marhahús is kerülhetett az asztalra. Köretként zöldséget, tésztát fogyasztottak.
A családi étkezést többféle édességgel lehetett megkoronázni: fánkkal, rétessel, szalalkális süteménnyel, de sütöttek túrós lepényt, többféle fonott kalácsot (pl. mákosat, de a Sárközben olyan sós kalácsot is, amit tejföllel kentek meg és borssal fűszereztek). Mivel a május vége, június eleje egyben az eperérés és cseresznyeszedés ideje, ezért szokás volt ezekkel a friss gyümölcsökkel süteményeket készíteni. A pünkösd kiváló alkalmat nyújtott a barátságok kötésére is, elég volt egy kis tojással, pereccel, kaláccsal megrakott tálat küldeni a szomszédba, ez volt az ún. komatál.
Részletesebben itt olvashatnak e jeles ünnepről:
