A farsang vízkereszttől (január 6-ától) hamvazószerdáig (idén március 2-ig), a nagyböjt kezdetéig tartó időszak. A bolondos farsangi szezon kezdetét jelző vízkereszt, avagy háromkirályok, epifánia (amely a görög epiphaneia szóból ered, jelentése „megjelenés”) keresztény ünnep, amelyet (általában) január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését. A „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és egyben a farsang kezdete is. A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. A házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel. Valójában az ajtófélfára kerülő 20 + C + M + B + 22 (amely természetesen az évszámot is elárulja) eredeti értelemben „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e házat!”. A 15. század óta él e gyönyörű szokás, a néphit azonban e betűkben a három király kezdőbetűit látta ( Caspar, Melchior és Balthasar = Gáspár, Menyhért és Boldizsár) , így azóta ők is vendégeink a Vízkereszt utáni napokban. A hagyomány szerint, legalábbis a mi kultúránkban, ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát.