Dombóvári Egészségfejlesztési Iroda
Dombóvári Egészségfejlesztési Iroda
Élelmiszereink A-Z
Szójakészítmények
Leírás: - Szójaliszttel a búzaliszt 10-15 százalékát lehet kiváltani, az így készült tészta lazább és élettanilag értékesebb, mint a tisztán búzalisztből sütött.
- A szójababból olajat is sajtolnak-szójaolaj. A gyártók előszeretettel tartósítanak vele halakat, de margarin formájában sok süteményben, pékáruban is találkozhatunk a szójaolajjal. Igen egészséges olaj, magas az E-vitamin tartalma. Semleges íze miatt a szójaolajat használhatjuk főzéshez, sütéshez vagy salátára öntve is. Ha nem sötét helyen tároljuk, megváltozhat a színe, mert a benne lévő vas és réz könnyen oxidálódik.
- Szójatej. A szójababot beáztatják, majd pépesítik, vízzel felfőzik. Az így kapott masszát leszűrik, és a végeredményt sok esetben sóval, cukorral ízesítik. Ez az ital otthon is könnyedén előállítható. A boltok polcain is leggyakrabban ízesített szójatejjel találkozhatunk, mert a natúr szójatej ízének jót tesz, ha valamivel kicsit módosítják. Az ízesített szójatejek közül a legnépszerűbb a vaníliás és csokoládés. Érdemes azonban odafigyelni, hogy szójatejet vagy szójaitalt veszünk-e. Ez utóbbi esetében megengedőbbek a hatóságok, s ezek több adalékanyagot tartalmazhatnak a szójatejjel ellentétben. A szójatejet ihatjuk magában vagy tehetjük kávéba is, s szójatejjel a legtöbb recept esetében nagyon jól helyettesíthető az állati eredetű tej. A szójatej nagyon jó fehérje- és B-vitamin forrás, s a vegetáriánusok mellett a laktózintoleranciában szenvedők számára is tökéletes.
- A szójaszósz sötét színű folyadék, amit a szójabab erjesztésével nyernek. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy a szójababot önmagában vagy különféle gabonák hozzáadásával készítik. A szójababhoz gombákat adnak (a létrejött anyag a koji), majd több napig érlelik, ezután sós vizet öntenek hozzá, és az így kapott elegyet több hónapon át tovább érlelik (ebben az állapotban már morominek nevezik). Az erjesztési folyamat után a szószt szűrik, pasztörizálják, és így kerül kereskedelmi forgalomba. A tisztán szójából előállított szósz neve tamari, míg a gabonával (általában búzával vagy árpával) összeérlelt szójából készített szósz neve shoyu. A shoyu a világ egyik legrégebbi - s egyben a japán konyha legfontosabb - fűszere, amit pácoláshoz, főzéshez és az ételek utólagos ízesítésére is használnak. A Kínában már 2500 éve ismert szószt a legenda szerint egy japán szerzetes honosította meg Japánban, s tette ismerté a már maga által fejlesztett fajtáját. Ennek a fejlesztésnek köszönhető, hogy a tamariból kialakult a shoyu, ami ízesebb, mint a csak szójából készített elődje. A szójaszósz ideális választás húsos, halas, zöldséges ételekhez: a világosabb színű hígabb és sósabb, ez inkább asztali ízesítőként használatos, főzéshez a sötétebb, töményebb változata ajánlott.
- A szójakrém (miso) gazdag, sós fűszer, a japán konyha meghatározó eleme, Európában főleg a piros miso terjedt el, Japánban a fehér és a fekete változatát is kedvelik. A miso leggyakrabban szójababból készült - bár létezik rizsből és árpából is miso -, egy speciális gombafajta, a kōji (Aspergillus oryzae) hozzáadásával hosszan, lassan (6 hó-2-3 év), tölgyfahordóban erjesztett paszta, amit ízesítőként használnak a japánok, tökéletes umami íz. Ehhez először a szóját pépesre őrlik és megsózzák. A só mennyisége attól függ, mennyi ideig erjesztik majd a pépet: ha hosszú érlelésre teszik el, akkor több só kerül bele. A módszer az időszámításunk előtti 4. századból származik, Kínából, ahol még búzával készítették, később terjedt el Japánban, állítólag buddhista szerzeteseken keresztül, és alakult ki rengeteg változata. A misopasztákat elsősorban a színük szerint különböztetik meg. Minél sötétebb színű a paszta, annál hosszabban erjesztették, tehát annál erősebben sós és savanykás az íze. A világosabb, sárga és fehér misók jelentősen enyhébbek, ízük édes és gyümölcsös, de egyik sem alkalmas önálló fogyasztásra, kizárólag ételekhez hozzáadva érvényesül az ízük. Fontos, hogy a misopasztát mindig hőkezelés nélkül kell fogyasztani, a főzés végén kell a meleg ételekhez adni, különben elpusztulnak az erjesztés folyamata során keletkezett mikroorganizmusok, probiotikumok, amik nagyon egészségesek.
A legismertebb misóval készülő étel a misoleves. Ez egy húsmentes alaplé, ami áztatott algalapok levével és zöldségekkel, esetleg tofuval fő, a misopaszta pedig a végén kerül bele. Más levesbe is jó, az egyik ramen fajta is misót kap a tetejére a folyamat legvégén, de salátaöntetekbe, különböző pácokba, mártásokba és desszertekbe is gyakran kerül.
- Tempehnek nevezik a főtt szójababból készülő, nemespenészes érleléssel előállított, Indonéziában nagy népszerűségnek örvendő élelmiszert, amely hasonlít a tofuhoz, felhasználhatósága is ugyanolyan széleskörű, íze azonban markánsabb.
- Extrudált/textrudált szója: kocka, granulátum és szelet. A különféle textúrált szárított szójától sokan idegenkednek, mondván: "jellegzetes mellékíze van", "nagyon felfúj", "nehezen emészthető". Az biztos, hogy érdemes mértéket tartani, és ritkábban alkalmazni, mint az előbbi szójakészítményeket, mert nem teljesértékűek. Valamint megfelelő elkészítéssel ezek a tünetek jelentősen csökkenthetők. Általánosságban elmondható, hogy minden esetben hidratálni szükséges az extrudált szóját, kivéve egyes szószóknál, ahol közvetlenül is hozzáadható. Ehhez legjobb 2x-es mennyiségű meleg vizet, zöldség alaplét használni, és áztatni 10-30 percig, a mérettől függően. Ha közvetlenül adjuk az ételhez, használjunk 2,5x mennyiségű folyadékot. Áztatás után szűrjük le, vagy kissé nyomkodjuk ki (sütésnél), és készíthetjük is vele az ételünket, főzési idő kb. 20 perc. Erőteljesebb fűszerezést igényel, ezért akár az áztatóvizet is fűszerezhetjük már. Használhatunk például köményt, curry-t, kurkumát, oregánót, édes vagy csípős paprikát, és természetesen fekete borsot. Ha ezek után is úgy érezzük, hogy nehezen emészthető, akkor akár többször is áztathatjuk, kinyomkodjuk mindaddig, amíg szép tiszta marad az áztatóvíz színe, és nem sötét sárga. Vagy előfőzzük, kinyomkodjuk és áztatjuk, majd szűrjük.
Szójagranulátumból minden olyan étel (fasírt, töltött káposzta, töltött paprika, rakott zöldségféle, olaszos tésztaféle) elkészíthető, amihez egyébként darált hús szükséges. Szójakockával a kockára vágott húsok helyettesíthetők (pörköltben, raguban, gulyásban). A szeleteket akár süthetjük is, de törekedjünk a zsírszegény elkészítési módokra.
100 gramm texturált szójabab átlagos tápértéke 332-364 kcal,
1,2-4 g zsír, ebből 0,6 g telített, 27-39 g szénhidrát,
4-8 g rost,
45-50 g fehérje és 0,01-0,04 g só.
- A szójababból olajat is sajtolnak-szójaolaj. A gyártók előszeretettel tartósítanak vele halakat, de margarin formájában sok süteményben, pékáruban is találkozhatunk a szójaolajjal. Igen egészséges olaj, magas az E-vitamin tartalma. Semleges íze miatt a szójaolajat használhatjuk főzéshez, sütéshez vagy salátára öntve is. Ha nem sötét helyen tároljuk, megváltozhat a színe, mert a benne lévő vas és réz könnyen oxidálódik.
- Szójatej. A szójababot beáztatják, majd pépesítik, vízzel felfőzik. Az így kapott masszát leszűrik, és a végeredményt sok esetben sóval, cukorral ízesítik. Ez az ital otthon is könnyedén előállítható. A boltok polcain is leggyakrabban ízesített szójatejjel találkozhatunk, mert a natúr szójatej ízének jót tesz, ha valamivel kicsit módosítják. Az ízesített szójatejek közül a legnépszerűbb a vaníliás és csokoládés. Érdemes azonban odafigyelni, hogy szójatejet vagy szójaitalt veszünk-e. Ez utóbbi esetében megengedőbbek a hatóságok, s ezek több adalékanyagot tartalmazhatnak a szójatejjel ellentétben. A szójatejet ihatjuk magában vagy tehetjük kávéba is, s szójatejjel a legtöbb recept esetében nagyon jól helyettesíthető az állati eredetű tej. A szójatej nagyon jó fehérje- és B-vitamin forrás, s a vegetáriánusok mellett a laktózintoleranciában szenvedők számára is tökéletes.
- A szójaszósz sötét színű folyadék, amit a szójabab erjesztésével nyernek. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy a szójababot önmagában vagy különféle gabonák hozzáadásával készítik. A szójababhoz gombákat adnak (a létrejött anyag a koji), majd több napig érlelik, ezután sós vizet öntenek hozzá, és az így kapott elegyet több hónapon át tovább érlelik (ebben az állapotban már morominek nevezik). Az erjesztési folyamat után a szószt szűrik, pasztörizálják, és így kerül kereskedelmi forgalomba. A tisztán szójából előállított szósz neve tamari, míg a gabonával (általában búzával vagy árpával) összeérlelt szójából készített szósz neve shoyu. A shoyu a világ egyik legrégebbi - s egyben a japán konyha legfontosabb - fűszere, amit pácoláshoz, főzéshez és az ételek utólagos ízesítésére is használnak. A Kínában már 2500 éve ismert szószt a legenda szerint egy japán szerzetes honosította meg Japánban, s tette ismerté a már maga által fejlesztett fajtáját. Ennek a fejlesztésnek köszönhető, hogy a tamariból kialakult a shoyu, ami ízesebb, mint a csak szójából készített elődje. A szójaszósz ideális választás húsos, halas, zöldséges ételekhez: a világosabb színű hígabb és sósabb, ez inkább asztali ízesítőként használatos, főzéshez a sötétebb, töményebb változata ajánlott.
- A szójakrém (miso) gazdag, sós fűszer, a japán konyha meghatározó eleme, Európában főleg a piros miso terjedt el, Japánban a fehér és a fekete változatát is kedvelik. A miso leggyakrabban szójababból készült - bár létezik rizsből és árpából is miso -, egy speciális gombafajta, a kōji (Aspergillus oryzae) hozzáadásával hosszan, lassan (6 hó-2-3 év), tölgyfahordóban erjesztett paszta, amit ízesítőként használnak a japánok, tökéletes umami íz. Ehhez először a szóját pépesre őrlik és megsózzák. A só mennyisége attól függ, mennyi ideig erjesztik majd a pépet: ha hosszú érlelésre teszik el, akkor több só kerül bele. A módszer az időszámításunk előtti 4. századból származik, Kínából, ahol még búzával készítették, később terjedt el Japánban, állítólag buddhista szerzeteseken keresztül, és alakult ki rengeteg változata. A misopasztákat elsősorban a színük szerint különböztetik meg. Minél sötétebb színű a paszta, annál hosszabban erjesztették, tehát annál erősebben sós és savanykás az íze. A világosabb, sárga és fehér misók jelentősen enyhébbek, ízük édes és gyümölcsös, de egyik sem alkalmas önálló fogyasztásra, kizárólag ételekhez hozzáadva érvényesül az ízük. Fontos, hogy a misopasztát mindig hőkezelés nélkül kell fogyasztani, a főzés végén kell a meleg ételekhez adni, különben elpusztulnak az erjesztés folyamata során keletkezett mikroorganizmusok, probiotikumok, amik nagyon egészségesek.
A legismertebb misóval készülő étel a misoleves. Ez egy húsmentes alaplé, ami áztatott algalapok levével és zöldségekkel, esetleg tofuval fő, a misopaszta pedig a végén kerül bele. Más levesbe is jó, az egyik ramen fajta is misót kap a tetejére a folyamat legvégén, de salátaöntetekbe, különböző pácokba, mártásokba és desszertekbe is gyakran kerül.
- Tempehnek nevezik a főtt szójababból készülő, nemespenészes érleléssel előállított, Indonéziában nagy népszerűségnek örvendő élelmiszert, amely hasonlít a tofuhoz, felhasználhatósága is ugyanolyan széleskörű, íze azonban markánsabb.
- Extrudált/textrudált szója: kocka, granulátum és szelet. A különféle textúrált szárított szójától sokan idegenkednek, mondván: "jellegzetes mellékíze van", "nagyon felfúj", "nehezen emészthető". Az biztos, hogy érdemes mértéket tartani, és ritkábban alkalmazni, mint az előbbi szójakészítményeket, mert nem teljesértékűek. Valamint megfelelő elkészítéssel ezek a tünetek jelentősen csökkenthetők. Általánosságban elmondható, hogy minden esetben hidratálni szükséges az extrudált szóját, kivéve egyes szószóknál, ahol közvetlenül is hozzáadható. Ehhez legjobb 2x-es mennyiségű meleg vizet, zöldség alaplét használni, és áztatni 10-30 percig, a mérettől függően. Ha közvetlenül adjuk az ételhez, használjunk 2,5x mennyiségű folyadékot. Áztatás után szűrjük le, vagy kissé nyomkodjuk ki (sütésnél), és készíthetjük is vele az ételünket, főzési idő kb. 20 perc. Erőteljesebb fűszerezést igényel, ezért akár az áztatóvizet is fűszerezhetjük már. Használhatunk például köményt, curry-t, kurkumát, oregánót, édes vagy csípős paprikát, és természetesen fekete borsot. Ha ezek után is úgy érezzük, hogy nehezen emészthető, akkor akár többször is áztathatjuk, kinyomkodjuk mindaddig, amíg szép tiszta marad az áztatóvíz színe, és nem sötét sárga. Vagy előfőzzük, kinyomkodjuk és áztatjuk, majd szűrjük.
Szójagranulátumból minden olyan étel (fasírt, töltött káposzta, töltött paprika, rakott zöldségféle, olaszos tésztaféle) elkészíthető, amihez egyébként darált hús szükséges. Szójakockával a kockára vágott húsok helyettesíthetők (pörköltben, raguban, gulyásban). A szeleteket akár süthetjük is, de törekedjünk a zsírszegény elkészítési módokra.
100 gramm texturált szójabab átlagos tápértéke 332-364 kcal,
1,2-4 g zsír, ebből 0,6 g telített, 27-39 g szénhidrát,
4-8 g rost,
45-50 g fehérje és 0,01-0,04 g só.
Located in: egyéb
Kapcsolat
| 7200 Dombóvár, Pannónia utca 56. |
| (a háziorvosi rendelő mellett) |
| 70 491 0995 |
| efidombovar@szlkorhaz.hu |
  |
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melynek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Amennyiben érdeklődik a részletek iránt, kérjük, olvassa el adatkezelési tájákoztatónkat.