Élelmiszereink A-Z

RIBIZLI (Ribes rubrum/nigrum L.)

A ribiszkefélék családja (Grossulariaceae) elsősorban az Egyenlítőtől délre őshonos. A 150 fajjal népesnek mondható Ribes nemzetség viszont az északi féltekén él: magasabb fekvésű, kissé nedves, hűvös területeken vadon megterem. A ribizli színváltozatai különböző növényfajokhoz tartoznak. A fehér ribizli (R. vulgare) húsa sárgásfehér, éretten áttetsző. Kevésbé savas, mint a piros. A rózsaszínű ribizli átmenetet képez a piros (R. rubrum) és a fehér között, héja színtelen, húsa rózsaszínű. Az aranyribizli (R. aureum) nem fejleszt tömött fürtöket. Az egyesével-kettesével lecsüngő bogyók feketék, eleinte fanyar ízűek, kellemessé érésükhöz 2-3 hét is szükséges. Nevét sárga, pirossal díszített, illatos virágairól kapta. Alanyként használják a törzses fácskákhoz. Ha a ráoltott nemes legyengül, akkor az aranyribizli, a ma már ritkaságnak számító ehető gyümölcsű bokor kihajt és tovább él kertünkben. A feketeribizli, az akár másfél méter magasra is megnövő cserje például a tibeti fennsíkok szülötte. A népi gyógyászat régóta használja. Európai termesztése a XVI. században északon (Hollandia, Dánia) kezdődött. A fekete ribizli (R. nigrum) termesztése majdnem száz évig tiltott tevékenységnek számított az USA-ban, ahol a növényen megtelepedő gomba veszélyforrást jelentett bizonyos, a fafeldolgozó-ipar szempontjából fontos fenyőfélékre.
A ribiszkeféléket a XV. században kezdték el termeszteni Európában. Akkoriban, a mai fülnek kedvesen hangzó nevekkel illették: tengeri szőlő, Szent István szőlőcskéje, de a ma ismert kerti ribizli elnevezést is használták rá.
Magyarországon ezen álbogyós gyümölcsfajból a piros, fekete és fehér ribiszkéket, valamint rokonukat az egrest és egy keresztezett fajt, a jostát (fekete ribizliből és egresből) fogyasztjuk leginkább. Az átlátszó, fehér ribizli valójában egy “albínó” piros ribizli, ízében is különbözik a piros ribizlitől, annál valamivel édesebb, vitamin- és ásványianyag-tartalma viszont megegyezik vele. Érési idejük június és július. Az élelmiszeripar számára a bogyók színanyaga természetes ételfestékként is funkcionál. Fanyar, savanykás íze miatt sokan nem kedvelik. Ehhez hozzájön még, hogy kissé macerás a pucolása-leszemezése, bár egy villa sokat segíthet benne. Aztán viszonylag nagy magjait is sokat nem szeretik. De jöjjön pár érv, ami kiemeli a ribizli szuper tulajdonságait!
A fekete ribizlit korábban gyógynövényként használták, levelének teája vízhajtó hatású. A ribiszke színanyagokban bővelkedő fürtjeinek számos élettani előnye van:
- Energiatartalma (piros-fekete) alacsony, 56-63 Kcal, tartalmaz 1,4 g fehérjét, 0,2-0,4 g zsírt, 13,8-15,3 g szénhidrátot.
- Gazdag vízben nem oldódó rost, ill. növényi pektin forrás (4,3-7,8 g rosttartalom), így hasznos segítség az emésztésnek, valamint a koleszterinanyagcserének.
- 80% körüli víztartalma révén a napi folyadék bevitelhez is hozzájárul.
- Kiemelkedő C-vitamintartalom: 41-181 mg, ezért a feketeribiszke 3x-a citroménak.
- Antioxidáns hatása a szervezetünkben keletkező szabadgyökök lekötésével segít a daganatos betegségek megelőzésében, és szerepet játszik az immunvédelemben is.
- Tartalmaz még B1-, B2-, B6-, és E vitaminokat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, vasat, mangánt, foszfort.
- Magolaja egyszeresen telítetlen zsírsavakban (gamma-linolénsav) gazdag, így hozzájárulhat a diabéteszben jelentkező érfal degenerációs folyamatok lassításához.
- Jelentős citromsav tartalma mellett sok, a flavonoidok csoportjába tartozó antocianint is hordoz. Ez utóbbi nagyban felel a sejtjeinket támadó szabadgyökök megkötéséért, semlegesítéséért, így gyulladáscsökkentő hatású.
- Bogyói egy (piros és fehér ribizli) vagy több (fekete ribizli) magot tartalmaznak, melyek elfogyasztása pl. gyomor- és nyombélfekélyben, epekövességben valamint egyéb bélrendszeri betegségben nem ajánlott.
- Szénhidráttartalma gyorsan felszívódó, ezért cukorbetegeknek beszámítandó a napi szénhidrát bevitelbe.
- Étvágyjavító, enyhén hashajtó hatású, serkenti a húgysav lebontását, a máj működését, nyugtatja a gyomrot.
FELHASZNÁLÁSA
Felhasználásukat illetően frissen, fagyasztott vagy aszalt állapotban, lekvárnak, dzsemnek, szörp, bor, likőr, pálinka, gyümölcslé vagy gyümölcsecet formájában az év bármely szakában az étkezéseink részévé tehető. Gyümölcsteájuk is finomak, de a fekete ribizli szárított héját liszt formájában is felhasználhatjuk.
Tálalhatjuk levesnek, turmixoknak, smoothie-ként, sütemények, pudingok, kásák és fagylaltok remek ízesítője, de húsok mellé is kiváló akár befőtt vagy lekvár/zselé, jam formájában.
Located in: gyümölcs
Powered by SobiPro

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melynek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Amennyiben érdeklődik a részletek iránt, kérjük, olvassa el adatkezelési tájákoztatónkat.