Dombóvári Egészségfejlesztési Iroda
Dombóvári Egészségfejlesztési Iroda
Élelmiszereink A-Z
Josta
Leírás: A josta egy furcsa hibrid, amit sokan nem ismernek. Az egres és a fekete ribizli (más néven köszméte) keresztezéséből nemesített gyümölcs. A fekete ribizli és az egres mindketten túlságosan markáns ízűek magukban: az egres nagyon savanyú, a fekete ribizli nagyon domináns, mindent ural az íze. A josta oldja fel ezt a problémát, mert ő kettejük keresztezéséből született. Valamivel nagyobb a fekete ribizlinél és vastagabb, erősebb a gyümölcshúsa. Éretten kicsit megédesedik, de még így is kellemesen savanykás.
A jostát mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében tényleg a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egres faj is részt vett. A nemesítést 1922-ben kezdte Lorenz Kölnben, a Max Planck Intézetben, munkáját Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba a növény szaporítóanyaga, és maga a gyümölcs is a hetvenes években került. Nevét a fekete ribizli (JOhannisbeere) és az egres (STAchelbeere) német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg.
A tüskétlen bokor hosszú hajtásaival, rügyeivel inkább a ribizli, mintsem az egres cserjéjére hasonlít, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek. Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszméte leveleire hasonlítanak, mint a fekete ribiszkéjére. Sziromlevelei lilás színűek. Bogyói nagyok, megnyúltan kerekded formájúak, ízük kellemes, jellegzetes. A növény kevés gondozást igényel. Szereti a napot, de félárnyékos helyen is megterem. Régiónk éghajlata megfelelő a termesztéséhez. A téli fagy a gyökérben, a szárrendszerben és a rügyekben sem tesz kárt. Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a kétméteres magasságot. Az elültetett vessző már 1-2 éven belül termést hoz. Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mivel nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a fekete ribiszkéről. Normális körülmények között átlagosan 3-4 kg termést hoz egy bokor. Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét ősére emlékeztet, a tipikus fekete ribizliíz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző „orvosságos” mellékíze.
Érdekesség. Talán kevesen tudják - de az agrárszakemberek számon tartják -, hogy magyar nemesítés, keresztezés eredményeképpen magyar fajtaváltozata is van, a rikő, amely nevét a ribiszkeköszméte szó rövidítéséből kapta. A GYDFV Fertődi Állomásán 1964-ben Porpáczy Aladár a Silvergieter fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével 310 magot kapott, amelyekből termékeny faj hibrideket tudott előállítani. Ezek egyike a Rikő.
Bogyójában sok a C-vitamin, száz grammjában 26–64 mg található. Emellett magas a B1- és B2-vitamin-tartalma is, antioxidáns és bioaktív hatóanyagai pedig az immunrendszert erősítik. Savai és gazdag rosttartalma jó hatással vannak az emésztésre.
FELHASZNÁLÁSA
A termés felhasználási módja rendkívül sokrétű. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják. Fogyasztható nyersen, lefagyasztva, lekvárként, szörpnek, de akár befőttként is. Önmagában sok lehet, kiegészítésül, más gyümölcsök mellé viszont tökéletes. Nagyon jól működik így dzsemekben is, más ribizlifajtákkal keverve vegyes bogyós gyümölcsös lekvárként. Sokan készítenek belőle olyan gyümölcsszószt, mint amilyet az egresből szokás, húsok, vadak mellé. Én nyersen szeretem a legjobban, közvetlenül a bokorról, vagy müzlik, joghurtok, tejberizsek tetején más édesebb gyümölccsel, például sárgabarackkal párosítva. Szuper kiegészítője gyümölcssalátáknak, gyümölcsleveseknek, gyümölcsös lepényeknek, muffinoknak.
Források, érdekességek:
- https://karpataljalap.net/2018/02/28/miert-jo-josta
- https://www.agraroldal.hu/erik-a-josta.html
- https://sobors.hu/gasztro/mi-az-a-josta/
A jostát mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében tényleg a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egres faj is részt vett. A nemesítést 1922-ben kezdte Lorenz Kölnben, a Max Planck Intézetben, munkáját Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba a növény szaporítóanyaga, és maga a gyümölcs is a hetvenes években került. Nevét a fekete ribizli (JOhannisbeere) és az egres (STAchelbeere) német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg.
A tüskétlen bokor hosszú hajtásaival, rügyeivel inkább a ribizli, mintsem az egres cserjéjére hasonlít, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek. Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszméte leveleire hasonlítanak, mint a fekete ribiszkéjére. Sziromlevelei lilás színűek. Bogyói nagyok, megnyúltan kerekded formájúak, ízük kellemes, jellegzetes. A növény kevés gondozást igényel. Szereti a napot, de félárnyékos helyen is megterem. Régiónk éghajlata megfelelő a termesztéséhez. A téli fagy a gyökérben, a szárrendszerben és a rügyekben sem tesz kárt. Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a kétméteres magasságot. Az elültetett vessző már 1-2 éven belül termést hoz. Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mivel nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a fekete ribiszkéről. Normális körülmények között átlagosan 3-4 kg termést hoz egy bokor. Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét ősére emlékeztet, a tipikus fekete ribizliíz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző „orvosságos” mellékíze.
Érdekesség. Talán kevesen tudják - de az agrárszakemberek számon tartják -, hogy magyar nemesítés, keresztezés eredményeképpen magyar fajtaváltozata is van, a rikő, amely nevét a ribiszkeköszméte szó rövidítéséből kapta. A GYDFV Fertődi Állomásán 1964-ben Porpáczy Aladár a Silvergieter fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével 310 magot kapott, amelyekből termékeny faj hibrideket tudott előállítani. Ezek egyike a Rikő.
Bogyójában sok a C-vitamin, száz grammjában 26–64 mg található. Emellett magas a B1- és B2-vitamin-tartalma is, antioxidáns és bioaktív hatóanyagai pedig az immunrendszert erősítik. Savai és gazdag rosttartalma jó hatással vannak az emésztésre.
FELHASZNÁLÁSA
A termés felhasználási módja rendkívül sokrétű. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják. Fogyasztható nyersen, lefagyasztva, lekvárként, szörpnek, de akár befőttként is. Önmagában sok lehet, kiegészítésül, más gyümölcsök mellé viszont tökéletes. Nagyon jól működik így dzsemekben is, más ribizlifajtákkal keverve vegyes bogyós gyümölcsös lekvárként. Sokan készítenek belőle olyan gyümölcsszószt, mint amilyet az egresből szokás, húsok, vadak mellé. Én nyersen szeretem a legjobban, közvetlenül a bokorról, vagy müzlik, joghurtok, tejberizsek tetején más édesebb gyümölccsel, például sárgabarackkal párosítva. Szuper kiegészítője gyümölcssalátáknak, gyümölcsleveseknek, gyümölcsös lepényeknek, muffinoknak.
Források, érdekességek:
- https://karpataljalap.net/2018/02/28/miert-jo-josta
- https://www.agraroldal.hu/erik-a-josta.html
- https://sobors.hu/gasztro/mi-az-a-josta/
Located in: gyümölcs
Kapcsolat
| 7200 Dombóvár, Pannónia utca 56. |
| (a háziorvosi rendelő mellett) |
| 70 491 0995 |
| efidombovar@szlkorhaz.hu |
  |
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melynek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Amennyiben érdeklődik a részletek iránt, kérjük, olvassa el adatkezelési tájákoztatónkat.