Dombóvári Egészségfejlesztési Iroda
Dombóvári Egészségfejlesztési Iroda
Élelmiszereink A-Z
Szelídgesztenye
Leírás: Tudta, hogy a gesztenye gyümölcs? A szelídgesztenye a bükkfafélék családjába tartozik, gyors növekedésű fafaj. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is, de a termőhelyein egyszerűen gesztenyefa a neve. 2007-ben az év fájává választották. Meglepő módon semmilyen rokoni kapcsolatban nincs sem a vadgesztenyével, sem a vízigesztenyével. Nevét a görög Kasztanaia városnévből származtatják, a rómaiaknak köszönhetően ragadt a név a növényen. A szelídgesztenyének négy alfaja ismert, ezek az európai, kínai, japán és amerikai gesztenyefajták. Egy fa termése egy fő teljes téli élelmezését megoldotta éhínség idején, ezért is tartották nagy becsben. Ez az egyik leghosszabb életű fa a Földön, viszonylag idősen, kb. 20 évesen terem először, és akár 500-1000 évig is elél. A rómaiak úgy tartották, ott élhet jól az ember, ahol a szelídgesztenye megél. A szelídgesztenyének pedig jó az ízlése: Magyarországon a Soproni-hegységben, a Zalai-dombságon és a Börzsöny déli lejtőin vannak kiterjedt ültetvények. Európa legnagyobb gesztenyetermelő területe az olasz Mugello régió (Firenzétől északra) és a francia Ardeche megye (Lyon környéke).
A szelídgesztenye ősidők óta Közép- és Dél-Európában él, már a történelem előtti időkben is fontos táplálékunkat képezte. Egyes feltételezések szerint rómaiak telepítették hazánkban az első gesztenyefákat, és valószínűleg Beatrix királyné terjesztette el az olasz gesztenyés recepteket, és Mátyás királynak hamar kedvence lett a gesztenyés kappan (avagy kakas). A feljegyzések szerint 1642-ben Nagybánya várostanácsa már szelídgesztenyét ajándékozott a fejedelmeknek és főuraknak. Azokon a tájakon, ahol a föld alkalmatlan volt a művelésre, a családok számára a gesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette. A lehullott gesztenyét zsákokban taposták ki tüskés burkából. Egyes helyeken burkostul hordóban tartották, majd füstön megszárították. Volt, ahol megaszalták, és fogyasztás előtt meggőzölték. A gesztenyelisztet vízben, tejben megfőve fogyasztották. Érdekes hagyomány, hogy Mindenszentekkor a sült gesztenyét a halottakért harangozó ifjak kapták.
100 g nyers, tisztított gesztenye 167 kcal, fő tápanyaga a szénhidrát (32,6 g), ami nagy arányban keményítőt jelent, illetve tartalmaz 4,8 g növényi fehérjét, 1,5 g zsírt, és 2,8 g élelmi rostot. Bár az olajos magvak közé soroljuk, látható, hogy kevésbé zsírtartalma, inkább szénhidráttartalma dominál. Zsírsavösszetételét tekintve egyszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag, mint az olajsav (18:1), palmitoleinsav (16:1). Élelmirost-tartalma segíti a jó emésztést, bélflóránk egyensúlyának megőrzését, így segít megelőzni a székrekedést, persze bő folyadékbevitel mellett.
Glikémiás indexe alacsonynak számít (54), így jól beilleszthető a szénhidrátanyagcsere-zavarok étrendjébe is.
Gazdag C- és E- vitaminban, illetve egyéb antioxidánsokat (mint pl. az, karotinoidok, fenolos vegyületek) is tartalmaz, melyek segítik sejtjeink regenerációját. A B-vitaminok közül a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), és piridoxin (B6) tartalma érdemel említést, illetve Folát tartalmát tekintve is különlegesnek számít, hiszen jellemzően a zöld leveles növények gazdagok folátban.
Gazdag káliumban, így támogatja a szívünk egészséges működését. A vas, a kalcium, a magnézium, a mangán, és réztartalma is jelentős, valamint tartalmaz még foszfort, szelént is.
A szelídgesztenye belső héjában nagy mennyiségben található tannin, mely egy cserzőanyag, ami antinutritív hatással bír ( gátolja egyes tápanyagok felszívódását ). A hőkezelés és a pörkölés csökkenti ezt az aktivitását, és a vele járó fanyar ízt. Pörkölés során a gesztenyében található antioxidánsok aktivitása nő, ezzel egyidőben javul az emészthetősége is.
Már a hozzátáplálás elején adható, természetesen a natúr változatok. Általában jól tolerálható, ritkán okoz allergiás reakciót.
Méltán mondhatjuk, hogy a gesztenye sokoldalúan elkészíthető gyümölcs. Készíthetünk belőle levest, krémlevest, mártást, édességet, mint gesztenyepüré, gesztenyetorta, gesztenyegolyó vagy szív, muffin. Lehet köret, lehet töltelék húsos vagy tésztás ételeknél. A kisebb méretű gesztenyéből lisztet készítenek. Ez a liszt gluténmentes, íze enyhén édeskés. Készíthetünk belőle süteményeket, palacsintát, muffint, tortát, de akár péksüteményeket is.
Korzikán volt az egyik legnagyobb hagyománya a gesztenye termesztésének, ahol a területi viszonyok miatt gabonát nem tudtak termeszteni. Itt a gesztenyét kenyérfának is nevezték, mivel a termésből lisztet őröltek és ebből sütöttek kenyeret. Manapság is készítenek belőle még gesztenyesört, gesztenyemézet és lekvárt is, de gyakran a palacsintában vagy a kenyérben is kiváltják a liszt egy részét gesztenyeliszttel, amitől édeskés, finom gesztenye ízt kap az étel. A franciák köretként is fogyasztják: az áttört gesztenyét vajon párolt hagymához adják, sózzák, borsozzák, és tejszínnel keverik. Az angolszász vidékeken pedig szívesen használják töltelékbe, akár hússal kombinálva: az ünnepi pulykasült töltelékébe is gyakran kerül belőle. Sajnos tévhit, hogy a gesztenyepüré hungarikum. A franciák Mont Blanc (ejtsd: monblan, vagyis Fehér Hegy) néven fogyasztják, de ők is az olaszok Monte Biancoját honosították, az első leírása egy 1475-ös olasz szakácskönyvben már olvasható.
A szelídgesztenye ősidők óta Közép- és Dél-Európában él, már a történelem előtti időkben is fontos táplálékunkat képezte. Egyes feltételezések szerint rómaiak telepítették hazánkban az első gesztenyefákat, és valószínűleg Beatrix királyné terjesztette el az olasz gesztenyés recepteket, és Mátyás királynak hamar kedvence lett a gesztenyés kappan (avagy kakas). A feljegyzések szerint 1642-ben Nagybánya várostanácsa már szelídgesztenyét ajándékozott a fejedelmeknek és főuraknak. Azokon a tájakon, ahol a föld alkalmatlan volt a művelésre, a családok számára a gesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette. A lehullott gesztenyét zsákokban taposták ki tüskés burkából. Egyes helyeken burkostul hordóban tartották, majd füstön megszárították. Volt, ahol megaszalták, és fogyasztás előtt meggőzölték. A gesztenyelisztet vízben, tejben megfőve fogyasztották. Érdekes hagyomány, hogy Mindenszentekkor a sült gesztenyét a halottakért harangozó ifjak kapták.
100 g nyers, tisztított gesztenye 167 kcal, fő tápanyaga a szénhidrát (32,6 g), ami nagy arányban keményítőt jelent, illetve tartalmaz 4,8 g növényi fehérjét, 1,5 g zsírt, és 2,8 g élelmi rostot. Bár az olajos magvak közé soroljuk, látható, hogy kevésbé zsírtartalma, inkább szénhidráttartalma dominál. Zsírsavösszetételét tekintve egyszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag, mint az olajsav (18:1), palmitoleinsav (16:1). Élelmirost-tartalma segíti a jó emésztést, bélflóránk egyensúlyának megőrzését, így segít megelőzni a székrekedést, persze bő folyadékbevitel mellett.
Glikémiás indexe alacsonynak számít (54), így jól beilleszthető a szénhidrátanyagcsere-zavarok étrendjébe is.
Gazdag C- és E- vitaminban, illetve egyéb antioxidánsokat (mint pl. az, karotinoidok, fenolos vegyületek) is tartalmaz, melyek segítik sejtjeink regenerációját. A B-vitaminok közül a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), és piridoxin (B6) tartalma érdemel említést, illetve Folát tartalmát tekintve is különlegesnek számít, hiszen jellemzően a zöld leveles növények gazdagok folátban.
Gazdag káliumban, így támogatja a szívünk egészséges működését. A vas, a kalcium, a magnézium, a mangán, és réztartalma is jelentős, valamint tartalmaz még foszfort, szelént is.
A szelídgesztenye belső héjában nagy mennyiségben található tannin, mely egy cserzőanyag, ami antinutritív hatással bír ( gátolja egyes tápanyagok felszívódását ). A hőkezelés és a pörkölés csökkenti ezt az aktivitását, és a vele járó fanyar ízt. Pörkölés során a gesztenyében található antioxidánsok aktivitása nő, ezzel egyidőben javul az emészthetősége is.
Már a hozzátáplálás elején adható, természetesen a natúr változatok. Általában jól tolerálható, ritkán okoz allergiás reakciót.
Méltán mondhatjuk, hogy a gesztenye sokoldalúan elkészíthető gyümölcs. Készíthetünk belőle levest, krémlevest, mártást, édességet, mint gesztenyepüré, gesztenyetorta, gesztenyegolyó vagy szív, muffin. Lehet köret, lehet töltelék húsos vagy tésztás ételeknél. A kisebb méretű gesztenyéből lisztet készítenek. Ez a liszt gluténmentes, íze enyhén édeskés. Készíthetünk belőle süteményeket, palacsintát, muffint, tortát, de akár péksüteményeket is.
Korzikán volt az egyik legnagyobb hagyománya a gesztenye termesztésének, ahol a területi viszonyok miatt gabonát nem tudtak termeszteni. Itt a gesztenyét kenyérfának is nevezték, mivel a termésből lisztet őröltek és ebből sütöttek kenyeret. Manapság is készítenek belőle még gesztenyesört, gesztenyemézet és lekvárt is, de gyakran a palacsintában vagy a kenyérben is kiváltják a liszt egy részét gesztenyeliszttel, amitől édeskés, finom gesztenye ízt kap az étel. A franciák köretként is fogyasztják: az áttört gesztenyét vajon párolt hagymához adják, sózzák, borsozzák, és tejszínnel keverik. Az angolszász vidékeken pedig szívesen használják töltelékbe, akár hússal kombinálva: az ünnepi pulykasült töltelékébe is gyakran kerül belőle. Sajnos tévhit, hogy a gesztenyepüré hungarikum. A franciák Mont Blanc (ejtsd: monblan, vagyis Fehér Hegy) néven fogyasztják, de ők is az olaszok Monte Biancoját honosították, az első leírása egy 1475-ös olasz szakácskönyvben már olvasható.
Located in: gyümölcs
Kapcsolat
| 7200 Dombóvár, Pannónia utca 56. |
| (a háziorvosi rendelő mellett) |
| 70 491 0995 |
| efidombovar@szlkorhaz.hu |
  |
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melynek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Amennyiben érdeklődik a részletek iránt, kérjük, olvassa el adatkezelési tájákoztatónkat.