Élelmiszereink A-Z

Póréhagyma

A póréhagyma (Allium porrum) az emberiség egyik ősi kultúrnövénye. A póréhagyma őshazája valószínűsíthetően a Földközi-tenger környéke, illetve Ázsia, termesztése 3000 évvel ezelőtt Mezopotámiában kezdődött. Már az asszírok, a kínaiak és az egyiptomiak is nagy kedvvel fogyasztották. Kheopsz fáraó katonái harci sikereik elismeréseképpen gyakran kaptak póréhagymát, de Egyiptomban a mai napig népszerű. A Biblia is említést tesz róla, hogy a Mózes által Egyiptomból kivezetett zsidó népnek nagyon hiányzott az ott megismert és megszeretett póréhagyma. Sőt, napjainkban is, a zsidó újév idején sem hiányozhat a póréhagyma a szimbolikus étkeik sorából, hiszen gyors növekedése miatt a termékenységet jeleníti meg számukra. Az öreg kontinensen az első nagy póréhagyma-rajongók természetesen az ókori görögök voltak, majd nyomunkban jöttek a rómaiak, akik közül sok híres ember lelkesedett a póréhagymáért. Többek között Néró császár is, aki Arisztotelész, az ókori görög filozófus útmutatásainak megfelelően póréhagymával kívánta karban tartani énekhangját és hangszálait. Ez a szenvedély olyan méreteket öltött nála, hogy még a Porophagus, azaz póréevő gúnynevet is kiérdemelte. A póréhagyma harci dicsőséget is szerzett magának akkor, amikor a walesiek egy döntő győztes csatában – hogy egymást felismerjék – kalapjuk mellé ebből a növényből tűztek ki egy szálat! Azóta tartják a póréhagymát Wales jelképének. A gallok vidékén már kevésbé tekintették kiemelkedő zöldségnek a póréhagymát, csak úgy emlegették, mint a szegények spárgáját. Az amerikai földrészen az indiánok is megkedvelték és termesztették. A póréhagyma még az irodalomba is utat talált magának, hiszen Agatha Christie híres regényalakja, a belga detektív Poirot a póréhagyma, azaz a poireau után kapta a nevét.
Táplálkozás-élettani hatásában a fokhagyma és vöröshagyma közé sorolható. Íze gyengén édeskés, de nem csípős vagy maró, igen kellemes hagymaíz. Van egynyári és áttelelő változata. A sötétzöldes levelűek az áttelelők, így csaknem egész évben kapható a piacon, és rendelkezésünkre áll. Táplálkozás-élettani hatásában a fokhagyma és vöröshagyma közé sorolható:
- A póréhagyma előnyös hatásait először Hippokratész említi: emésztésserkentőként és vizelethajtóként ajánlja.
- Magas élelmi rost-, és allicin nevű illóolaj-tartalma elősegíti a belek mozgását, ruténtartalma révén pedig a vérerek falát erősíti, tisztítja a kapillárisokat, csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét.
- Alacsony energiatartalmú, 10 dkg zöldségben nagyjából 60 kalória található.
- Antioxidánsként erősíti szervezetünk ellenálló-képességét: kiemelkedő proA-, C- és E-vitamin tartalma, valamint K-, és B vitaminokat, köztük folsavat is tartalmaz.
- Az ásványi anyagokat illetően a póréhagyma remek vas-, kalcium-, kálium-, magnézium-, cink-, réz-, mangán- és szelénforrás.
- Mézga-anyagai köptető hatásúak: légúti fertőzések, gyulladások gyógyulásakor igen hatékonyak. Illóolajai baktériumölő hatással rendelkeznek.
- A póréhagyma levelei annál erőteljesebb kékes-zöld színűek, minél nagyobb volt a hideg. Ez a szín a klorofill és az antocián jelenlétét igazolja (ezek olyan növényi pigmentek, amelyek A-provitaminként szolgálnak).
- A póréhagyma jellegzetes szagát a kénes összetevőknek köszönheti, azok közül is leginkább a cikloalliinnek, amely akkor alakul ki, amikor a sejtek megsérülnek.
FELHASZNÁLÁSA
Mosás nélkül hűvös helyen sokáig eltartható. Akkor friss, ha nincsenek rajta barna foltok, a hagymaszár ép, élénk színű, kemény tapintású, szorosan záródó levelei vannak. Hajszálgyökérzetét leszámítva az egész növényt felhasználjuk táplálékkészítésben. A hagymát földből szedett növény lévén mindig alaposan meg kell tisztítani, le kell mosni. Ez elég hosszadalmas tud lenni, mert jól szét kell szedni a leveleket. Hűtőszekrény zöldséges rekeszében öt napig tartható el. A hajszálgyökereket egy kicsi szárrésszel együtt le kell vágni, és a legkülső, könnyen lehúzható réteget el kell távolítani. Főtten, zárt edényben két napig tárolható a hűtőben, de fagyasztóban is konzerválhatjuk, ha előzetesen néhány percig lobogó vízben blansírozzuk, majd hirtelen hideg vízbe mártjuk, lecsepegtetjük, és zacskóba rakjuk.
A nyári póré elsősorban frissen jó, de bármilyen ételt készíthetünk belőle, akár főzeléket is. A téli vastagabb, jól tárolható póréhagymából kiváló leves, pite készülhet, vékonyra karikázott, roppanós húsa azonban sós salátákhoz is jól illik. A póréhagyma jól aszalható, szárított zöldségkeverékekben gyakran megtalálhatjuk. Köretként a póréhagymát gőzölhetjük 15 percig, vagy főzhetjük sós, forró, de csak éppen lobogó vízben. Megpiríthatjuk vagy párolhatjuk vajban, de ki is ránthatjuk. Kiváló ízesítő, akár vöröshagyma helyett, de gyengébb, édeskés íze miatt szélesebb körben fűszerezhetünk vele, legyen az akár rántotta, egy mártás, zöldséges pite. A francia konyha elismert alapanyaga, de különösen kedveli a kínai konyha is, gombával, kagylóval készült meleg zöldségköretek alkatrésze. A hagymához szinte bármilyen zöldfűszert adhatunk, de a póréhagymához különösen jól illik a petrezselyem, a kakukkfű, a babérlevél, a turbolya, a lestyán, a zsálya és a bazsalikom.
Az irodalom mellett a kulinária nagykönyvében is szerepel a póréhagyma, mint a híres Vichyssoise leves egyik fő alkotóeleme. A levest egy bizonyos Louis Diat nevű francia séf készítette el a XX. század fordulóján a New York-i Ritz szállóban. Az alapvető elképzelése az volt, hogy a gyerekkori emlékeiből táplálkozva egy könnyed, hideg, nyári krémlevest alkosson. Így született a krumplin és póréhagymán nyugvó leves.
Located in: zöldség
Powered by SobiPro

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melynek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Amennyiben érdeklődik a részletek iránt, kérjük, olvassa el adatkezelési tájákoztatónkat.